Milyen jó, hogy egy ilyen kis ember ennyi pluszt tud hozni az ember életébe! - mondta ÁP, miközben éppen a soros fellépésére készülődött. Egen. Csak annak mínuszos kicsit a fíling, aki otthon marad a "kis emberrel": anyának. Mert az anyáknak már csak ez a sorsa (?) Szeretem, imádom a gyerekeim, kövezzen meg aki akar, amiért ezt mondtam. Egyébként hugi kezd apás lenni, annak ellenére, hogy nem túl sok időt töltenek együtt. Ma majdnem sírva fakadtam, egyébként se volt jó kedvem, szóval ahogy apja készülődött, a gyerek a kezembe, hogy ne legyen láb alatt, hát folyton nyújtogatta a kezét feléje, s ő meg rá se hederített, csak beskálázott, borotválkozott, zuhanyzott, öltözött és már ment is. Meg is jegyeztem, hogy szegény gyerek azért is oly nyűgösen ragaszkodó, mert nem foglalkozik vele eleget. Igazat is adott nekem, mondtam, kár hogy ettől nem változik semmi... (Na jó, a nyivákolás azért nem annyira jogos, mert ugye eddig szinte mindig elmentem ÁP-val a koncertjeire. De mostanság már nem olyan könnyen marad meg senkivel a kicsi, sóginőmet se akarom állandóan éjszakának idejére gyerekmegőrzőnek használni, anyukámmal meg nincs összeszokva sajnos, ezért nem is bírna vele.) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.