Ugye a múlt hét végén örültünk a gyerekek közös szülinapjának. Rá következő hét elején viszont sírtunk. ÁP a közelgő hétvégi fellépése miatt próbálni jár a zenekarral. Tehát aznap este is elment késő délután, hármasban maradtunk a gyerekekkel. Az esti lefekvéshez készülődtünk éppen, mikor két hatalmas durranást hallottunk. Hosszasan tanakodtunk Gyerkőcével, mi lehetett ez a hang, megijedt persze, próbáltam nyugtatni. Kémlelgettem kifele a sötétbe a gyerekszoba ablakán, de semmi feltűnőt sem láttam. Egy dolog zavart, a kutya a bejárati teraszajtóhoz dőlve reszketett. Már kezdtem a telefonom keresni, felhívni ÁP-t, hol a francba kódorog, már itthon kellene lennie. Abban a pillanatban hatalmas csattanást hallottam, a kapuét és valaki hatalmas, döngő léptekkel rohangált az udvaron, megnyitotta a kerti csapot is. Ijedtemben Bátyóka kezébe nyomtam a kicsit, kirohantam, ki a fene szaladgál az udvarunkon?! Szinte földbe gyökerezett a lábam és remegni kezdtem, a garázs, amit ÁP műhelynek használt, lángokban állt! Bsszameg! Azonnal az jutott eszembe, hogy az összes faanyag, szerszám, minden munkája benn ég! Ő épp akkor ért haza, persze az ő léptei dübörgését hallottam, már oltotta is a tüzet. Futás közben rám pillantott, látva megrettent ábrázatomat, a helyzethez képest nyugodt hangon megkért, szóljak azonnal a tűzoltóknak meg a szomszédoknak, jöjjenek oltani. Mire a "nagyvárosból" ideértek a tűzoltók (kétszer szóltam, kb. 35 perc volt), ÁP a szomszédok gyors és hathatós segítségének köszönhetően eloltotta a tüzet. Szerencsére nem terjedt tovább. Pedig a mellette lévő épületben éppen tíz család méh van télire elszállásolva, attól kb. öt méterre a téli tüzelőnk, fincsi száraz repcebálák sorakoznak. Másik irányban ugyanúgy négy-öt méterre onnan, szintén a téli tüzelőnket képező farakások állnak. Egyébként nincs nagy gáz, a kaptárak faanyaga újra beszerezhető, csak az utóbbi fél évben beszerzett friss szerszámgépeket sajnálom. Ja, meg a kisautóm akkuja is bent égett. Gyerkőckét másnap nem engedtem suliba menni, eléggé ki volt készülve szegénykém. Picurkám szerencsére még nem fogott fel belőle semmit, vele az ajtó üvegén át lestük a villogós autókat. ÁP is lassan túlteszi magát rajta, ma már a tetőt is megcsinálták. Kicsit háborog ugyan, hogy nem nagyon jönnek a barátok segíteni, lenyugtattam, hogy ha a házról meg rólunk lenne szó, tuti, hogy mindnyájan itt tobzódnának már. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.